Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A farkas

2011.01.21

          A FARKAS

 

A farkas a ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat. Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék családján belül több más fajt is: például a prérifarkast, a vörös farkast (rőt farkas) és a sörényes farkast.

Státusz: Nem veszélyeztetett

                    Magyarországon fokozottan védett.

                    Eszmei érték: 250 000 Ft

Rendszertani besorolás: Ország: Állatok

                                                          Törzs: Gerinchúrosok

                                            Osztály: Emlősök

                                            Rend: Ragadozók

                                            Alrend: Kutyafélék

                                                          Család: Kutyaalkatúak

                                            Alcsalád: Valódi kutyaformák

                                            Nemzetség: Kutyák

                                            Nem: Canis

                                            Faj: Canis Lupus

Előfordulása:

Jelenleg a legtöbb élőhelyén védett; több alfaja szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) vörös listáján.

Európában:

Európában csak szigetszerű populációi élnek

-Skandináviában,

-Kelet-Európában,

-Olaszországban,

-az Ibériai-félszigeten és

-a Kárpátokban.

Szerencsére ma már Magyarországon is védett, vagyis a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik le automatikusan. Hazánkban az 1. világháború után tűnt el, és z 1980-as években jelent meg újra; Szlovákia, Románia és Szerbia-Horvátország felől is kezdett visszatelepülni:

-a Gömör-Tornai karszton (Aggteleki Nemzeti Park),

-a Zempléni-hegységben (Zempléni Tájvédelmi Körzet),

-a Börzsönyben (Duna-Ipoly Nemzeti Park) és

-a Dél-Dunántúlon (Duna-Dráva Nemzeti Park)

is él néhány falka. Elkóborolt egyedeket többször megfigyeltek a Kiskunsági Nemzeti Parkban is.

1991-ben a Balatonfelvidék ejtettek el egy példányt, és kitömött bundáját az Afrika Múzeumban állították ki Balatonedericsen.

Magyarországon 1993. óta védett, 2001. óta fokozottan védett faj.

Megjelenése:

A nőstények testtömege 12-55 kg (átlag 40 kg), a hímeké 15-80 kg (átlag 50 kg); a legkisebbek az Arab-félszigeten élő (élt), a legnagyobbak az észak-amerikai farkasok. Testhossza: 1,0-1,6 m, amihez hozzájön még a 40-50 cm-es farok. Szőrzete élőhelyétől függően a fehértől a mélyfeketéig változik; Európában általában szürkésbarna. Egy alomban előfov.rdulhat akár minden színárnyalatból is kölyök.

Talpán és farka alatt a terület megjelölését segítő illatmirigyek vannak.

Izomzata, tüdeje és szíve kiválóan alkalmazkodott a zsákmány üldözéséhez: rövid távon sebessége eléri a 60-70 km/órát és eközben akár 4-5 métereseket is ugorhat. Valamivel lassabban haladva (45-50 km/órával) akár 15-20 percig is képes üldözni a prédát, de ilyen hosszú futás után legalább ennyit pihennie is kell.

Szaglása és hallása egyaránt kitűnő; ha megfelelő a szél iránya, akár 2,0-2,5 km-ről is megérzi a jávorszarvas szagát; szelíd farkasok 6 km-ről is válaszoltak egy ismerős ember farkasüvöltést utánzó hangjára-a valódi farkasüvöltést valószínűleg jóval messzebbről is meghallják.Látásuknak különösen a mozgást érzékelő funkciója kiváló.

A farkast túlzás nélkül tartják a legintelligensebb ragadozónak. Agytérfogata 150-170 cm3, különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki.

Vad alfajai a rókánál jóval nagyobb, szürke, barnásszürke, sárgásbarna vagy fehér színű állatok. (az alfaj színe élőhelyétől függ)

Élettartama átlag 13 év, fogságban 15 év. A vadon élő farkas születésekor várható élettartama 5-6 év; a halál leggyakoribb okai a vadászat és a dominancia-harcok közben szerzett sérülések.

Életmódja:

A farkas főleg rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban él. A falka kommunikációjának elhíresült módja az úgynevezett  farkasüvöltés: a farkasok kórusban "énekelnek":

-összetartozásuk erősítése érdekében,

-aktivitásuk szinkronizálását segítendő és

-annak jelzésére, hogy a terület az övék.

Testbeszédében nagy szerepet kap a hosszú, bozontos farok.

 A falka szervezete

A falkák olyan önfenntartó szaporodó egységek, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, és együtt nevelik az utódokat-nemcsak a szülők, de a falka összes tagja, legfőképpen az ifjabbak. A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2-36; többnyire 5-9. A falkák lényegében afféle nagycsaládok, amelyekben vezető alfa-párhoz és kölykeikhez a szaporodási időszakban más farkasok is bekapcsolódhatnak-ezek később is a falkában maradhatnak. A falkában szigorú a rangsor: az abszolút úr az alfa-hím, utána jön az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése esetén a béta-hím helyettesíti. Néha a falkák feloszlanak, később újraalakulhatnak és más falkákkal is egyesülhetnek. Barátságosan viselkednek egymással a régi falkák feloszlásával létrejött új falkák.

A falka összefogásának két, ellentétesen motiváló alapja:

-az állandó versengéssel kialakított rangsor és

-az egymást hosszú ideje ismerő tagok erős, viszonzott kötődése.

Az összetartás megköveteli:

-a fejlett közösségi intelligenciát,

-a jó problémamegoldó képességet és

-a képlékeny, a szituációkhoz alkalmazkodó magatartást.

Ezek közös befolyására a farkas élőhelyeinek csúcsragadozója volt, amíg alul nem meradt az emberrel vívott harcban.

A farkasra a "letelepedett" és "nomád" életforma jellemző. Tavasszal és nyáron kis területen marad, amíg az utódok fel nem cseperednek, ősszel és télen viszont óriási távolságokat járhat be. Ilyenkor egy-egy éjjel közel 200 kilómétert is megtehet, 8 km/h átlagsebességgel.

Territoriális viselkedése

Territoriális magatartása erős, de a terület határait más közösségi fajoktól-például hiénaféléktől-eltérően nem ellenőrzi rendszersen, ugyanis ezeket a határokat a szomszédos falkák viszonzottan elismerik. A letelepedett időszakban a falka csak napi 5-6km-t jár be; a teljes terület bejárásához ilyenkor csaknem 3 hét kell. Ez a terület a felségfalka létszámától és az élőhely adottságaitól függően 100-300 km2. A területen van a fialáshoz használt vacok, vannak rajta sűrűn alkalmazott útvonalak és találkozópontok. A domináns egyedek a napi séta közben vizelettel, ürülékkel, kaparással jelzik az útvonalakat, amiken a talp illatmirigyeinek váladéka is nyomot hagy. Rendszerint 250 méterenként van egy-egy szagjel; a területhatár közelében, a sűrűn használt csapásokon, az elágazások közelében ennél sokkal sűrűbben.

A szagjelekből és a térkép jellegzetes pontjaiból a fejükben kognitív térképet állítanak össze, aminek segítségével képesek átvágni az útvonal kanyarjait, ha sietnek valamiért.

Területüket hevesen védik a hívatlan vendégektől; azokat akár meg is ölhetik. A területet körülbelül 1km széles határzóna keríti be; ezt a sávot a szomszéd falkával közösen használják, és általában itt portyáznak a falkából kivert példányok is.

Táplálkozása

Más kutyaféléktől eltérően egyáltalán nem eszik növényeket, csak húst és csontot. Falkában vadászva többnyire önmagánál sokkal nagyobb termetű növényevőket zsákmányol (beleértve az olyan nagy patásokat, mint a jávorszarvas és a pézsmatulok); a falkából kivert pédányok főleg rágcsálókat és más, kisebb állatokat; például rovarokat és rákokat.

A falka szívosan, hosszú kilométereken át üldözi a kiszemelt áldozatot, és mikor beéri, sorozatosan a farába, lágyékába és marjába marva terítik le. A legnagyobb sikerre törekedve elsősorban az eleve hátránnyal induló: legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki, ezzel fontos szerepet töltenek be a préda populáció létszámának szabályozásában.

A táplálékszerző magatartás egy különleges módja a kiszemelt préda csordájának követése. A farkasok ilyenkor hosszú ideig követik és időnként meghajtják a nagy testű növényevők csordáját. Ha ilyenkor leszakadó (gyenge, idős vagy sebesült) állatot szúrnak ki, azt megtámadák és felfalják. A zsákmányállatot körülvevő farkasok igyekeznek egymástól nagyjából egyforma távolságot tartani. A támadást  és a vadászatot is mindig az alfa-hím indítja meg, a tagok azonban önállóan, de egymásra mindvégig figyelve vesznek részt benne: a farkasfalka vadászata ettől nagyon hatékony.

A zsákmányt leterítve a híres farkasétvággyal egy-egy farkas akár 9 kilogrammot is megeszik belőle. Rendkívül erős állkapcsával akár a jávorszarvas vagy a bölény legvastagabb csontjait is el tudja morzsolni. A dögöt sem veti meg: a farkas gyakran megpróbálja elhajszolni friss zsákmánya mellől a többi farkast, a medvéket és a pumákat. A települések szeméttelepein is megjelenik; régen valószínűleg az ősi emberi közösségeket így kerülgető farkasokból háziasíthatták a kutyákat.

Szaporodása

A hím sokáig, gyakran egy évnél is tovább udvarol a nősténynek, az ezután kialakuló kapcsolat azonban több évre szól; a két fél erősen kötődik egymáshoz.

A szaporodás a domináns alfa-pár előjoga, vagyis a farkasokra a monogámia jellemző úgy, hogy a kieső alfa-egyed helyét a rangsorban következő veszi át. Az alfa-nőstény az alacsonyabb rangúak szaporodását agresszióval akadályozza; előfordulhat, hogy kölykeiket elpusztítja.

A szaporodási időszak január és április között van, az északi farkasoké később, mint a délieké. A nőstény évente egyszer ivarzik, az ösztrusz 5-14 napig tart. A párzás után a szuka egy odút ás, amelynek bejárata először lejt, majd emelkedik a vízbefolyás gátlására. Az átlagosan 63 napos vemhesség után vakon és süketen születő kölyköket 3 hétig csak az anya neveli. A számuk változatos, akár 14 is lehet (általában hét). 5–10 nap alatt állnak talpra, a kezdetben kék szemük 10–15 nap múlva nyílik ki. 7–9 hétig szopnak.

A kölykök nevelésében a csapat minden tagja részt vesz, így visszaöklendezett eledellel táplálják is őket – halandósági rátájuk ennek ellenére nagy. A szülőodút 8–10 hetes korukban elhagyják. Játékaikkal ekkor már elkezdik kialakítani saját rangsorukat. A gyorsan fejlődő fiatalok 10 hónaposan kezdenek el a csapattal vadászni.

Ivaréretté a szukák 2 éves, a hímek 3 éves korukban válnak. Ekkor többnyire elhagyják a falkát, és megpróbálnak másikhoz csatlakozni,vagy újat alakítani. Leggyakrabban a vadászatok és a dominanciaharcok közben szerzett sérülések miatt pusztulnak el.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

dr.temesi.geza@gmail.com

(Dr. Temesi Géza, 2017.04.05 15:27)

Tisztelt Címzett!
Nincs eszmei érték fogalom a jogban, ne terjesszük ezt a több évtizeddel ezelőtti, nem véletlenül megszűntetett fogalmat.
Üdvözlettel:
Temesi Géza

 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        

Statisztika

Online: 1
Összes: 70278
Hónap: 743
Nap: 25