Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gilisztaűző varádics

2011.10.09

A gilisztaűző varádics korábban az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj.

Jellemzői

Felálló, felső részén elágazó szárú, 80–120 cm magas, megdörzsölve fűszeres illatú évelő. Nagyságán kívül számos aranysárga virágzatával is feltűnik. A fészkek csak csöves virágúak, dús sátorvirágzatot alkotnak. Levelei majdnem kétszerese, szárnyasan szeldeltek.

Előfordulása

Egész Európában elterjedt, Magyarországon is gyakori. Az élőhelye az ártéri magaskórós társulások és mocsárrétek.

Virágzása

Június-szeptember között van

Hasznosítása

Melius Péter az 1578-ban megjelent Herbáriumában ezt írta a varádicsról: „Próbált dolog. Levelét főzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kiűzi.” Nevéhez híven napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserűanyagot. Mérgező hatása miatt azonban háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek elsősorban a hangyák távol tartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, hanem a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is. Egy alacsony termetű változatát előszeretettel telepítik sziklakertekbe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2018 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    

Statisztika

Online: 1
Összes: 119294
Hónap: 2335
Nap: 79